A prosztatagyulladás a prosztata gyulladása, amely a középkorú és idősebb férfiak 40%-ánál gyakori probléma. Anélkül, hogy közvetlenül veszélyeztetné az életet, ez a betegség minőségének jelentős romlásához vezet, befolyásolja a teljesítőképességet, az intim szférát, korlátozza a szabadságot, és mindennapi nehézségeket, pszichés zavarokat vált ki.
A prosztatagyulladás akut vagy krónikus formában fordul elő, és lehet fertőző vagy nem fertőző eredetű.
A prosztatagyulladás okai
A prosztatagyulladás okai változatosak: az akut forma bakteriális fertőzéssel jár, amely a prosztata mirigyébe emelkedő úton jut be a fertőző jellegű urológiai és nemi betegségek során, a krónikus prosztatagyulladás az esetek 90% -ában nem jár fertőzésekkel. A prosztata szekréció stagnálása mind a csatornák falának fertőző gyulladása, mind a szisztémás betegségek következtében alakul ki.
Az akut prosztatagyulladás okai
Az akut bakteriális prosztatagyulladást enterobaktériumok, Gram-negatív és Gram-pozitív coccusok, chlamydia, mycoplasma és vírusok okozzák. A prosztatafertőzés kockázati tényezői a szexuális úton terjedő betegségek és az invazív urológiai beavatkozások (katéterezés, a húgycső instillációja és elterelése, urocystoscopia).
A fertőző gyulladások kialakulásának provokátorai általában a hipotermia, hosszan tartó székrekedés vagy hasmenés, ülőmunka, túlzott szexuális aktivitás vagy szexuális absztinencia, krónikus nemi úton terjedő és urológiai betegségek, elnyomott immunválasz, alváshiány, túledzés, krónikus stressz. A kismedencei szervek vérellátásának rontásával ezek a tényezők maguk is hozzájárulnak az aszeptikus gyulladáshoz, és megkönnyítik a kórokozó bejutását a prosztataszövetbe.
Az akut bakteriális gyulladás következmények nélkül megszűnik, de bizonyos esetekben a következő szövődmények alakulnak ki:
- akut vizeletvisszatartás;
- krónikus prosztatagyulladás (krónikus gyulladásos kismedencei fájdalom szindróma);
- mellékhere-gyulladás;
- prosztata tályog;
- a prosztataszövet fibrózisa;
- meddőség.
A krónikus prosztatagyulladás okai
Az esetek 10% -ában a krónikus prosztatagyulladás a prosztata akut gyulladásának, valamint az urethritisnek, a chlamydia-nak, a humán papillomavírusnak és más krónikus fertőzéseknek a szövődményeként alakul ki. Körülbelül 90%-a nem bakteriális krónikus prosztatagyulladás vagy krónikus kismedencei fájdalom szindróma (CPPS) következménye. A betegség ezen formája nem jár fertőzésekkel, hanem számos okra vezethető vissza, elsősorban a medencei pangó folyamatok miatt. Az urethritis, a húgyhólyagnyak neurogén szűkülete, a húgycső szűkület és az autoimmun gyulladás hátterében gyulladást okozó vizeletpangás alakul ki. A kismedencei szervek vérellátása romlik, amit a szisztémás szív- és érrendszeri betegségek (IHD, érelmeszesedés) magyaráznak. A kismedence közös vénás rendszere határozza meg a krónikus prosztatagyulladás és az anális repedések, aranyér, proctitis és sipolyok kapcsolatát.
A krónikus kismedencei fájdalom férfiaknál a következőkhöz kapcsolódik:
- alacsony fizikai aktivitás;
- alacsony tesztoszteron szint a vérben;
- változások a test mikrobiális környezetében;
- genetikai és fenotípusos hajlam.
A prosztatagyulladás tünetei
- Láz (akut prosztatagyulladás esetén 38-39 Celsius fok, krónikus prosztatagyulladás esetén alacsony fokú láz).
- Vizelési zavar: gyakori vizelési inger, nem mindig hatékony, vizelési nehézség vagy gyakoribb vizelés, különösen éjszaka. A vizeletáram kimerült, és mindig van maradék mennyiség a hólyagban.
- Prosztata károsodás: leukociták és vér a spermában, fájdalom az urológiai vizsgálat során.
- Fibromyalgia.
- A prosztatorrhea a húgycső kis váladéka.
- Fájdalom a medencében, a perineumban, a herékben, a szemérem felett, a péniszben, a keresztcsontban, a hólyagban, a herezacskóban.
- Fájdalmas vizelés és ejakuláció.
- Görcsös izomgörcsök.
- Kövek a prosztata mirigyben.
- Krónikus fáradtság, reménytelenség érzése, katasztrófa, pszichológiai stressz a krónikus fájdalom szindróma hátterében.
- Csökkent teljesítmény (aszténia), csökkent hangulat, ingerlékenység).
- Szexuális diszfunkció – merevedési zavar, korai magömlés, orgazmus hiánya.
- Előfordulhat irritábilis bél szindróma és proctitis.
A betegség krónikus lefolyása során a prosztatagyulladás jelei homályosak (kevésbé kifejezettek), de általános, neurológiai és mentális tünetekkel járnak.
A prosztatagyulladás diagnózisa
A prosztatagyulladás sikeres és időben történő kezelésének kulcsa a pontos és átfogó diagnózis. A fertőző prosztatagyulladás alacsony aránya a legtöbb esetben azzal magyarázható, hogy a kórokozót nem sikerült kimutatni. A krónikus szexuális úton terjedő fertőzések tünetmentesek lehetnek, míg kórokozóik behatolhatnak a prosztataszövetbe és gyulladást okozhatnak. Ezért a laboratóriumi kutatási módszerek vezető szerepet játszanak a diagnosztikai folyamatban.
A baktériumok antibiotikumokkal szembeni érzékenységének meghatározásához biológiai folyadékokat oltanak be: vizelet, sperma, prosztata váladék. Ez a módszer lehetővé teszi egy olyan gyógyszer kiválasztását, amely a kórokozó egy adott törzsére a leghatékonyabb, és képes közvetlenül behatolni a gyulladás helyére.
A prosztatagyulladás laboratóriumi diagnosztizálásának „klasszikus” módszere kulturális (vizeletkultúra, ejakulátum, urogenitális kenetek tartalma). A módszer nagyon pontos, de időt vesz igénybe. A baktériumok kimutatásához a kenetet Gram-festéssel festik meg, de így nem valószínű, hogy vírusokat, mikoplazmát és ureaplazmát mutatnak ki. A kutatás pontosságának növelésére tömegspektrometriát és PCR-t (polimeráz láncreakció) alkalmaznak. A tömegspektrometria egy anyag szerkezetének ionanalízise és minden egyes komponensének meghatározása. A polimeráz láncreakció lehetővé teszi a fertőző betegség kórokozójának DNS- vagy RNS-fragmenseinek kimutatását, beleértve a vírusokat és a plazmát.
Jelenleg az urológiai betegek speciális vizsgálatára az urogenitális traktus mikroflórájának speciális átfogó PCR-vizsgálatát alkalmazzák. A vizsgálat eredménye egy nap alatt elkészül, és teljes képet tükröz a vizsgált személy testében lévő mikrobiális arányról.
A prosztatagyulladás vizsgálata magában foglalja a vizelet és az ejakulátum gyűjtését, valamint az urológiai keneteket.
Az Európai Urológiai Szövetség a következő laboratóriumi vizsgálatokat javasolja:
- általános vizeletvizsgálat;
- vizelet, sperma és ejakulátum bakteriális tenyésztése;
- PCR diagnosztika.
Az általános vizeletvizsgálat lehetővé teszi a gyulladás jeleinek (a mikroorganizmusok telepképző egységeinek száma, a leukociták, vörösvérsejtek száma, a vizelet tisztasága) és a meszesedések (prosztata kövek) jelenlétének meghatározását. Az általános elemzés több urológiai (pohár vagy adag) minta módszertanában szerepel.
Az üveg- vagy adagminták a vizelet vagy más biológiai folyadékok különböző tartályokba történő egymás utáni összegyűjtéséből állnak. Ily módon meghatározzák a fertőző folyamat lokalizációját. A prosztatagyulladást a fertőző ágensek, vérsejtek (leukociták és eritrociták) kimutatása jelzi a vizelet utolsó részében háromüveges minta vagy a prosztata urológiai masszázsa után.
Kétüveges teszt - a vizeletsugár középső részének beoltása urológiai prosztata masszázs előtt és után.
Három üveges minta - a vizelet kezdeti, középső és utolsó részét ugyanazon vizelés során veszik.
Négyüveges teszt - a vizeletáram kezdeti és középső részének tenyésztése és általános elemzése, prosztata szekréció urológiai prosztata masszázs után és vizelet egy része ezen eljárás után.
Az ejakulátum és az urogenitális kenet anyagának kultúrtenyésztését vagy PCR diagnosztikáját is végzik.
A prosztatagyulladás diagnózisához vérvizsgálatra is szükség van. Az általános kapilláris vérvizsgálat lehetővé teszi a gyulladás jelenlétének megerősítését vagy cáfolatát, valamint más, ugyanazokat a tüneteket okozó diagnózisok kizárását.
A nem gyulladásos krónikus kismedencei fájdalom szindróma diagnosztizálása nehezebb, mivel a klinikai képen és a közvetett laboratóriumi mutatókon (beleértve a vizelet és a vér általános elemzését) alapul. A fájdalom szindróma intenzitását vizuális analóg fájdalomskála segítségével, a pszichológiai változások súlyosságát pedig a szorongás és a depresszió értékelésére szolgáló skálák segítségével határozzák meg. Ugyanakkor kutatásra van szükség a fertőző ágens felkutatásához, mivel a kórokozók köre igen széles lehet. A műszeres vizsgálatok közé tartozik az urofluometria a maradék vizelet mennyiségének meghatározásával és a prosztata mirigy transzrektális ultrahangvizsgálata (TRUS).
A tünetmentes prosztatagyulladást a rák gyanúja miatt felírt prosztatabiopsziás minta szövettani vizsgálatával mutatják ki. Először vérvizsgálatot végeznek a prosztata specifikus antigén (PSA) kimutatására. A PSA a vérszérumban hipertrófiával és prosztatagyulladással jelenik meg, és a normál kritériumok az életkorral változnak. Ez a vizsgálat segít kizárni a rosszindulatú prosztatadaganat gyanúját is.
Prosztatagyulladás kezelése és megelőzése
Az akut prosztatagyulladás kezelését antibiotikumokkal (fluorokinolinok és cefalosporinok, makrolidok), alfa-blokkolókkal, nem szteroid gyulladáscsökkentő szerekkel, neuromodulátorokkal végezzük. Kevés antibiotikum képes behatolni a prosztata mirigyébe; kórokozók immunisak bizonyos gyógyszerekre, ezért baktériumtenyésztésre van szükség.
A konzervatív urológiai kezelés magában foglalhatja még az akupunktúrát, a gyógynövényes kezelést, a távlökéshullám-terápiát, a termikus fizioterápiás eljárásokat (akut gyulladás után), a masszázst.
A prosztatagyulladás megelőzése magában foglalja mind az orvosi eljárásokat, mind az egészséges szokások kialakítását:
- akadálymentes fogamzásgátlók használata;
- rendszeres szexuális tevékenység minimális fertőzésveszély mellett;
- fizikai aktivitás;
- hiányállapotok megszüntetése - hipo- és avitaminózis, ásványianyag-hiány;
- az aszeptikus feltételek betartása és az invazív urológiai beavatkozások elvégzésének gondos technikája;
- rendszeres megelőző vizsgálatok laboratóriumi vizsgálatokkal.